Rudas Gyógyfürdő és Uszoda

A ránk maradt, még üzemelő török fürdők közül a legjelentősebb a Rudas gyógyfürdő. A kutatások megállapították, hogy itt a török idők előtt már működött a fürdő. Az 1937-es újjáépítéskor megtalálták egy korai medence nyomait is. A feltárások alapján valószínű, hogy a mai Rudas gyógyfürdő már a török hódoltság előtt létezett, de igen egyszerű kivitelben. A Rudas nagyobb arányú fejlődése csak a török hódoltság alatt indult meg. 1556-ban Ali budai pasa kezdeményezte a fürdő felújítását, amit Mohamed folytatott, majd a még mindég rossz állapotban levő fürdőt Szokoli Musztafa csodálatos, keleti ízlésvilággal újjávarázsolta. Ekkor alakult ki a mai Rudas fürdő központi része, a nyolc oszloppal tartott kupolája alatt lévő nyolcszögletes medencével.

Az 1686-os felszabadító ostromot a Rudas fürdő viszonylag épségben vészelte át. I. Lipót a töröktől visszafoglalt területeket, így a budai fürdőt is kincstári tulajdonnak tekintette, de 1703-ban Buda városának adta, mely a mai napig a főváros kezelésében van. Tekintettel a török időkben kb. a mai Erzsébet-híd helyén létezett ideiglenes „repülőhídra”, a fürdő ekkor a „Bruckbad” („Hídfürdő”) nevet kapta (mellékelt térkép). A „Rudas” név eredetének egyik feltételezése a délszláv „rudna”, „ruda” (bánya, kőzet, ásvány) jelzőket említi, eszerint „ásványvizes fürdő”.

1715–1831 között számos fejlesztő, bővítő átépítés történt, ám ezek nem érintették a fürdő török kori magját. Kisebb-nagyobb fogadók is létesültek körülötte, a terület 19. század elején már a főváros előkelő közönségének találkozó helyévé vált.

A fürdő felújítása 1880-tól indult meg. A gőzfürdő még ebben az évben megnyílt, de a végleges felújítás csak 1883-ban fejeződött be. Ekkor csatolták a törökfürdő sarokmedencéit a gőzfürdőhöz, s ekkor bontották le a fürdőt övező kőfalakat.

1896-ban nyílt meg az uszoda, melynek látogatottsága nagyon alacsony volt, mivel azt a férfiak és nők csak külön-külön vehették igénybe. Csak 1930-ban vezették be a koedukált fürdési lehetőséget.

A második világháború sok kárt okozott a fürdőben, de lényegében historikus értékes magja megkímélt maradt. A második világháború után 1946-ban nyílt újra lehetőség az ivókúrázásra, az Attila és Juventus forrásoknál – a Hungária forrás vize csak később volt iható. (Egyébként a gyógyfürdőt, uszodát, ivócsarnokot 21 melegvizes forrás látja el 35-43 C fokos vízzel.) A jelenlegi ivócsarnok 1965 júniusában fogadta az első látogatókat. Az 1950-es évektől napjainkig számos modernizálásra, bővítésre, korszerűsítésre került sor, mely munkákat a Műemlék Felügyelőséggel egyeztetve végezték.