óbudai zsinagóga

A zsidók óbudai létét már 1349-ből jelzi okmány, majd számuk a 18. században, a Zichy család védelmének köszönhetően növekedett meg, 1787-ben már 320 zsidó család lakta Óbudát. Központi intézményeik a mai Lajos utcában (a 18. század elején Judengasse  = Zsidó utca) alakultak ki, itt épült fel első kőtemplomuk is, Nöpauer Máté tervei alapján 1767-69 között. Ennek az épületnek a falai azonban megrepedeztek, ezért 1817-ben – a falak egy részének meghagyásával – az újjáépítésről döntöttek.  Az új, ma is álló zsinagógát 1821-ben  avatták fel,  klasszicista stílusú homlokzattal, tervezte Landherr András.  A templomot 1900-ban restaurálták, Ullmann Gyula tervei szerint, ekkor kapta meg mai szecessziós formáját. Ekkor került az orommezőbe a gazdag,  szecessziós ornamentika, és a második emeleti négyszög-ablakokat  körablakká alakították át. A Habsburg Birodalomban a maga korában a legnagyobb zsinagóga volt. Fő dísze a hat korinthoszi oszloppal alátámasztott, timpanonos záródású nyitott portikusz. Jellemző formajegyei: nemes arányok, letisztult formák, monumentalitás, harmónia. Egyedi megoldással  a középen elhelyezett Tóra-olvasó emelvényt  (bima) négy, barokk jegyeket viselő, míves obeliszk vette körül.

A II. világháborúban jelentősen megsérült, 1946-ban részben helyreállították, a főhomlokzat kőkereteit és négyszög-ablakait visszaalakították. Az 1960-as évekig még – egyre kevésbé  látogatott – zsinagógaként működött, majd a hitközség eladta. Raktárként, 1972-től a mai Textilmúzeumot megelőző Textil Műszaki Múzeum helyeként szolgált.  Az 1980-as évek elején lebontották a kerítését, és  az épületben a Magyar Televízió alakította ki V. stúdióját, egészen 2009-ig.  2010-es részleges felújítása óta az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség központja.