Ugrás a tartalomra

Margitsziget középkori kolostorai

leguan küldte be January 28, 2015 időpontban
Létrehozás
13
Létrehozás intervallum
- 15

A margitszigeti középkori maradványok feltárását a szigetet birtokló József nádor kertészei kezdték, miután  az 1838-as nagy árvíz egy koronát, több más tárgyat és csontvázakat mosott ki a földből. Ezek csak a nádor halála után, 1847-ben kerültek a múzeumba, tehát régészeti azonosításuk elég bizonytalan. De már akkor valószínűsítették (és ezt az  1958-62-es hitelesítő ásatás sem tudta cáfolni), hogy a korona  a domonkos apácák kolostorában eltemetett V. Istváné lehetett. ------ A feltárásokra a  következő lökést ismét egy természeti esemény adta, 1914 őszén a szélvihar a domonkos apácák kolostorának közelében egy évszázados diófát csavart ki tövestől a helyéből, és felmeredő gyökerei egy harangot fontak át. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ásatásokat rendelt el, kezdetben Salkovics Károly, majd a háborút követően, 1921-től Lux Kálmán  (a középkori építészet műegyetemi tanára) és fia, Lux Géza (tanársegéd) vezetésével. Ennek során feltárták a ferences templom egyes részeit, a premontrei prépostság kisméretű templomát, valamint a domonkos apáca templom és kolostor majd egészét.------  1930-31-ben Lux tervei alapján helyreállították a premontrei kápolnát. ---- Nagyobb feltárási munkálatok folytak még az 1960-as, majd az 1990-es  években. ------ A domonkos épületek legutóbbi – 2010-ben befejeződött – kiegészítő feltárásoknak, rekonstrukcióknak és állagmegóvásnak köszönhető állapotát a mûemléki együttesek konzerválását és restaurálását elbíráló nemzetközi szervezet (ICOMOS) díjjal tüntette ki.

A Nyulak szigetén (Insula Leporum) elsőként – az 1230-as években – a premontrei rend hozta létre a Szent Mihály prépostságot. Templomuk a korábban – az 1190-es évektől – már itt lévő királyi udvarházhoz tartozó kápolna helyén épült, így a Sziget legkorábbi egyházi épülete volt. A kolostor kezdetben jó anyagi helyzetben volt, nagy királyi adományok gazdagították, azonban a domonkos apácakolostor létrejötte és terjeszkedése miatt csökkent a jelentősége, és gyakran pereskedtek is egymással.

A Sziget keleti oldalán feltehetően már az 1190-es években Imre király udvarházat építtetett. Ennek jelentősége akkor nőtt meg, amikor az óbudai királyi várat a mongolok (tatárjárás 1241-42) fölégették, így IV. Béla idején átmenetileg a szigeti udvarház lett a királyi székhely. E mellé kezdték építeni 1246-tól a margitszigeti domonkos rendi apácakolostort Szűz Mária (Boldogasszony) tiszteletére, IV. Bélának a tatárjárás után tett fogadalma értelmében – miszerint, ha elkerülik a pusztulást, születendő gyermekét az egyháznak ajánlja – lánya, Margit lakhelyeként. Margit már 1252-ben megérkezett a szigetre, 12 másik apácával együtt. Ez a zárda a középkorban a sziget legfontosabb intézménye, legjelentősebb és leggazdagabb egyházi épülete volt.  A rend vagyonának alapját hatalmas birtokai adták, húsz év múltán már nyolcvan falu tartozott hozzá. A kolostor jelentősége Margit 1270-ben bekövetkezett halála után még tovább növekedett, boldoggá, majd szentté avatása kapcsán. Később a közelben férfi szerzetesházat is építettek. A templom szentélyével teljesen egybeépült királyi udvarház jelentős országos események színhelye volt. (Az udvarház egyetlen ránk maradt ábrázolása Enea Vico 1542-es metszete, amelyen a pesti oldalon lévő udvarház mögül csak a domonkos templom tornya látszódik ki.)   A 14-15. században is támogatták királyaink az apácakolostort, amelyet többször átépítettek és bővítettek. A 14-15. század fordulóján meghosszabbították a szentélyt, a 15. század második felében, Mátyás király uralkodása időszakában (1458-1490) történt az utolsó nagy átépítés. Ekkor megerősítették a várszerű kerítésfalakat is. Az 51 m hosszú, 12 m széles templom új gótikus hálóboltozatot kapott.

Az egykori ferences kolostort IV. Béla alapította a sziget déli részén, vélhetőleg a domonkos kolostor és a királyi ház építésével egyidejűleg. Templomát Szent Klára tiszteletére szentelték föl. Temploma csaknem olyan hosszú (47,9 m), mint a szigeti domonkos apácáké, szélessége pedig még nagyobb is (14,2 m). Máig megmaradt romjai a gótikus templomhomlokzat, az egyik oldalfal maradványai, a kolostori temető és a temetőkápolna. A romok megmaradásában az segített, hogy a kolostor romjainak nagy részét 1796-ban beépítették a nádori villába, amelyet később Nádor szállóvá alakítottak. A szálló maradványait 1945 után lebontották. Az ekkor kezdeményezett, majd az 1956-57-es régészeti feltárások  a kolostor egyes újabb  részleteit találták meg.

A törökök közeledtével a kolostorokat elhagyták, állapotuk folyamatosan romlott. Buda visszafoglalásakor (1686) a ferencesekének  kivételével romba dőltek. Ennek falai még magasan álltak, helyreállítható lett volna, azonban helyette Pesten és Budán építették fel új kolostoraikat.

Cím

XIII. kerület Zielinski Szilárd sétány
Magyarország

Hosszúsági és széleségi fokok