barakk-telepek Pesten

Vagon-, majd barakk-lakók. Az I. világháború után elcsatolt területek vasúton menekültjei a nagyvárosok – főleg Budapest – pályaudvarainak külső vágányaira tolt vagonokban éltek mindaddig, amíg munkanélküliek voltak. Budapesten 1920-ban 16 ezer vagonlakó élt így,  1921-ben 2212 vagont használtak lakásnak. Valamivel kedvezőbb helyzetbe hozásuk érdekében a háborúban használt kisegítő barakk-kórházakat használták fel. Azután a munkát találók fokozatosan elköltözhettek innen a kislakásos telepekre, így a vidéki szegényekből adódó új beköltözőkkel a harmincas években fokozatosan megindult nyomorteleppé válás. 1932-ben az Auguszta-telepen 5000, a Mária Valéria-telepen 12.000, a Zita-telepen 1000, a (nem barakk-kórházból alakult) ferencvárosi kiserdei telepen 4000 ember élt.

Auguszta-telep. Auguszta fõhercegnõ (1875-1964), József fõherceg felesége, Ferenc József unokája. Védnökségével alakult 1914-ben  az Auguszta-alap nevű társadalmi szervezet, amely közadakozást gyűjtött a civil lakosságtól háborús segélyezésre. Ennek keretében létesült Kőbányán a szükségkórház, amelyet azután 1919-ben a vagonlakó menekültek részére szükség-lakóteleppé alakítottak át. Mind a kórház, mind a telep Auguszta nevét viselte.

Mária Valéria-telep. Mária Valéria főhercegnő  (1868-1924) Ferenc József lánya. Közreműködésével a világháború első két évében 120 ideiglenes barakk létesült itt, egy korábban már itt lévő honvédségi kórház szomszédságában, és a továbbiakban rendszeresen jótékonysági akciókat szervezett a telepen.   1916-ban a kórháztábort róla nevezték el. Még ebben az évben tíz újabb, ekkor már téglából készült barakk épült, majd 1918-ban még hat barakképület került átadásra. A háborút követően e barakképítményeket 1919-1920  között átalakították szükséglakásokká. Az első időben 1033 egyszobás, komfort nélküli lakásban 8 ezer ember talált otthonra. Az 1930-as évek második felében a telep bővült, a lakások a száma 1940-ben már 1776. A telep felszámolására csak az ’50-es évek végétől kerülhetett sor.

Zita-telep. Zita  főhercegnő, királyné (1892-1989), IV. Károly hitvese, Habsburg Ottó édesanyja. 1917 után a nevét viselte a m. kir. Honvédség Gyáli úton 1898-ban létesült helyőrségi kórháza. A megnövekedett beteg- és sérültszám miatt emellett rövidesen 74 barakkból álló hadikórház létesült, ami 1919-től szükséglakóteleppé vált. E  Zita-telep kezdetben a háborús Zita-kórház 40 barakkjából állt, amelyből 1924-ben 29 barakképületet egy-kétszobás lakásokká alakítottak, így 480 ideiglenes szükséglakás jött létre. A negyvenes évek elején kezdték a bontását. (Helyén jelenleg az FTC edzőpályája található.)

Kiserdei-telep. A Ferencvárosi pályaudvar déli részénél volt eredetileg a ferencvárosi Kiserdő, amit az I. vh. tüzelőhiánya miatt a környék szegényei kiirtottak, s az ingyen telkekre önkényesen kalibákat, viskókat tákoltak. Olcsó bérlet mellett csatorna-, víz- és villanyvezeték nem volt, a telep szélén egyetlen közkutat használhattak. A kerti szerszámbódékból később egyre több szálláshely lett, 1922 és 1928 között mintegy 5000 ember telepedett le itt.