Egyetemi Gimnázium, Ferenc József Nevelőintézet

A  Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium (amelynek előzménye a Várban különböző neveken több  épületet is megjárt: 1687-től a jezsuiták budai gimnáziuma, 1773-től a Királyi Főgimnázium, 1777-től a Királyi Egyetemi Főgimnázium , 1851-től: a német nyelvű K. K. Kathol. Gymnasyum Zu Ofen)  1876-ban költözött a kifejezetten a számára épített, a Várhegy Duna-felőli lejtőjén lévő Ilona (ma Szabó Ilonka) utcai új épületbe.

A megépítendő iskolaépületre vonatkozó elvárásokat négy építész kapta meg: Ybl Miklós, Szklaniczky Antal, Diescher József és Lippert József. A pályázatot végül is Lippert József nyerte el. A kivitelezés 1872 nyarán kezdődött el, és az eklektikus stílusú, impozáns iskolaépület 1876 nyarára lett kész.

1888-ban a kultusz-kormányzatban igény támadt a bécsi Theresianum mintájára létrehozandó intézmény iránt, amely  végül Ferenc József  Nevelőintézet néven 1889 szeptemberében kezdte meg működését az iskolaépület északi traktusában. Az intézet növendékei a gimnázium többi tanulójával együtt készültek, de ezen kívül nyelvi, zenei, sport oktatásban is részesültek,  fejlesztésükkel  külön intézeti nevelők (prefektusok) foglalkoztak, tanulásuk segítésére  korrepetitorok álltak rendelkezésükre. A növendékek egyenruhát és – alkalmanként – kardot viseltek.

1945 után a  Nevelőintézet már nem indult újra,  a gimnázium neve Egyetemi Gimnáziummá változott, majd – más gimnáziummal összevonva –  már más helyen II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumként folytatta működését.
1953-tól az épület  az építőipari szakoktatásnak adott helyet, változó szervezeti formájú és elnevezésű intézményekkel. Volt itt többféle technikum, végül  1995-től a Schulek Frigyes Építőipari Műszaki Szakközépiskola. Ettől perelte vissza az egyház, így 1997-től az épületben a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium működik.