Buda-Császárfürdő vasútállomás

Az 1892-ben elkészült „Duna jobb parti körvasút” az  Óbuda és a Déli pályaudvar vasútállomások összekötését célozta. Az Óbuda állomáson az esztergomi vasútvonalhoz csatlakozott, a Filatorigát állomáson pedig az 1888-ban megnyitott szentendrei HÉV-vonalhoz.  Így az ezen a vonalon lévő Buda-Császárfürdő állomást a HÉV-en kívül az esztergomi vonat is használhatta végállomásként. Egészen 1896-ig, amikor az újpesti  „északi összekötő híd” megépülésével a vonatok már a Nyugati pályaudvarra mehettek.

A II. világháborúban azonban a híd bombázás és robbantás miatt használhatatlanná vált, egészen az 1955-ös felújításáig. Így ebben az időszakban ismét az esztergomi vasút végállomása lett Buda-Császárfürdő.  Így történhetett meg – hibás váltókezelés miatt –,  hogy 1952 december 26-án a  Szentendréről érkező (favázas kocsikkal közlekedő) HÉV belerohant a visszaindulásra várakozó esztergomi szerelvény mozdonyába. A baleset 26 halottat és 57 sebesültet követelt. (A mulasztással vádolt váltókezelőt másnap statáriális ítélettel kivégezték.)

A Buda-Császárfürdő állomás váróterme és restije az Óbudai rakpart (később Újlaki rakpart, 1939-től Árpád fejedelem útja) és a Zátony (később Monitor, jelenleg Komjádi  Béla) utca sarkán lévő lakóház földszintjén volt.