Zeneakadémia

1875-ben Liszt Ferencet a magyar parlament kinevezte a Zeneakadémia elnökévé, igazgató pedig Erkel Ferenc lett.  Ekkor a Zeneakadémia Liszt Ferenc lakásán, a Duna-parti Hal téren álló bérházban működött. Méltóbb helyet négy évvel később kapott az intézmény, amikor a Sugár úton (Andrássy út – Vörösmarty utca sarkán) önálló, neoreneszánsz stílusú  épületet emeltek a számára (ez lett később a „régi” Zeneakadémia épülete).

A helyhiány miatt a századforduló környékén új épületre volt szükség, amely – Giergl Kálmán és Korb Flóris tervei alapján –  1907-ben lett kész. Ez lett a világhírű budapesti Zeneakadémia, melynek kiváló adottságú hangversenytermeivel a magyar és az európai zenei élet jelentős központjává vált. Az épület főhomlokzatának központi motívuma (szokatlan módon) Liszt Ferenc bronz ülőszobra, Stróbl Alajos alkotása. A koncerttermek közül a Nagyterem a korai hazai vasbeton építészet kitűnő alkotása (tervezésében aktívan közreműködött Zielinski Szilárd építőmérnök, a vasbetonépítés úttörője).  A több mint 1200 hallgatót befogadó terem ma is Magyarország legjobb akusztikájú koncertterme.

Miután a 2011/12-es tanév kezdetére átadták az intézmény új,  Wesselényi u. 52. alatti épületét, elkezdődött a Liszt Ferenc téri épület teljes felújítása.