Lőportár

A barokk  lőportár valamivel 1780 előtt épült, az albertfalvai síkon biztonságosabb helyen, mint elődje a várbéli Dísz téren.

A földszintes barokk építmény egy magasabb részből és egy arra merőleges, alacsonyabb szárnyból áll. Homlokzatait hat-hat támasztópillér tagolja. Közöttük - minden mezőben - egy-egy magasra helyezett, négyzet alakú, kőkeretes ablak nyílik, alatta pedig a lábazatban kisméretű, szintén kőkeretes nyílás látható: ezek az épület pilléreibe vezető szellőzőcsatornák (fontos szerepük volt abban, hogy szárazon tarthassák a puskaport). Az ablakokat és a szellőzőnyílásokat vastáblák zárták. A főépület rakodótere egyetlen nagy térből áll, vastag pillérekre futó hevederekkel öt csehboltozatos szakaszra bontva.  ---- Eredetileg magas kőkerítés védte, több kis, hengeralakú őrházzal, amelyek a világháborúban elpusztultak.

Az épület eredeti funkciója 1945-ben szűnt meg.  Később köréje települt az Épületelemgyár (Beton-és Vasbetonipari Művek),  az épületet és főként a tetőszerkezetét rendbe hozták.

Terv volt vendéglátóhelyként alkalmazása, azonban a BVM utód-kft-je és egy másik tulajdonostárs évekig elhúzodó birtokvitája miatt ez késik.