Kerepesi úti lakótelep

Az ötvenes évek elején beinduló közületi lakásépítés számára jó hely volt Zugló széles utakkal ellátott, nagyrészt közművesített, ritka beépítésű területe a Kerepesi út mentén. Az 1953-ban tervezett lakótelep a korszak egyik legjelentősebb budapesti lakásépítése lett. (Vele egyidőben, északabbra kezdték építeni a Nagy Lajos király úti lakótelepet, a kettő között érintetlenül meghagyva az 1940 körül épült „vitézi telkek” és „tisztviselőtelep” kertvárosias tömbjét.)
A Kerepesi úttól széles zöld sávval elválasztott, a Róna utcától az Örs vezér térig elhúzodó lakótelep 1954 és 1961 között épült fel. A lakótelep a kor szocialista realista építészeti stílusának egyik legszemléletesebb példája.

Jellegzetessége a szocreal „monumentalitás”-igényének megfelelő,  meander alakú alaprajz, az ismétlődő cour d'honneur-ök (eredetileg három épületszárny által körülvett „díszudvar” a  kastélyépítészetben) belső szakaszainak magasításával, a bejáratok feletti domborművek. Tágas udvarainak nagy zöldfelületeivel élhetőbb környezetet biztosít sok mai „lakóparknál”.

A beépítést Brenner János, Heim Ernő és Fülöp Sándor tervezte, az épületeket Legány Zoltán, és  Schmidt Lajos.  A kapubejáratok domborművei Bolgár Judit, Farsang György, Hajdú Sándor, Huszár Imre, Kárpáti Anna, Konrád Sándor, Kucs Béla, Kühner Ilse, Oláh Sándor, Turcsányi Árpád, Szandai Sándor és Varga Miklós alkotásai.  Az itt szereplő domborművek közül 8 egyedi felhasználású, 5 viszont egyenként 3-4 kapubejárat felett is megtalálható.

A napjainkban készült képek a Kerepesi út és a Bolgárkertész utca közötti, az 1954 és 1956 közötti első ütemben épült háztömböket mutatják.