Dorogi Munkásotthon

A klasszicizáló megjelenésű Munkásotthont (ebből a népszerű „Muki” neve) Fleischer Róbert tervezte a dorogi Munkásotthon Önsegélyező és Önművelő Egyesület számára.  Építése 1923 és 1927 között történt,  és mai külsejét 1929-re nyerte el. Az új épületben helyet kapott három könyvtár (altiszti, munkás és levente), a bányászzenekar, a dalárda, a színjátszó csoport, a leventekör helyiségei, 600 embert is befogadni képes bálterem,  vendéglő, étterem, valamint több játékterem. 350 fős színháztermét 1935-ben avatták, a 370 férőhelyes  Otthon Mozi 1939-ben készült el, és 2005-ig működött

Az intézmény a második világháború után vette fel József Attila nevét (mint Kultúrotthon), majd a megszüntetett Munkásotthon Önsegélyező Egyesülettől 1949-ben az államosított dorogi szénbánya tulajdonába került.   
Az 1970-es években, a szénbányák átszervezésekor a Dorogi Szénbányák Vállalat szakszervezetének lett a feladata az épület működtetése. 1981-ben korszerűsítették, elsősorban színháztermét alakították a kor igényeihez.

A Dorogi Szénbányák felszámolását követően  a házat a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány, a Dorogi Közművelődési Közhasznú Társaság, majd a Dorogi Közművelődési Nonprofit Kft müködtette. A műemlék jellegű ház utolsó nagyrekonstrukciója 2007-ben fejeződött be.