Technika Háza

"Ötven évvel ezelõtt, 1956. április 4-én avatták fel a Felszabadulás (ma Bécsi) út és Dózsa György (ma Béla király) utca sarkán (az OTP-vel szemben) a dorogi Technika Házát. Az épület a szénmedence mûszaki értelmiségének, az Országos Magyar Bányász-Kohász Egyesület dorogi csoportjának klubja lett. Avatóbeszédet dr. Kassai Ferenc dorogi születésû okleveles bányamérnök, miniszterhelyettes mondott. Az ünnepség befejezéseként Lévárdy Ferenc okleveles bányamérnök, a Dorogi Szénbányászati Tröszt igazgatója üdvözölte a megjelenteket. Az 1934-ben épült eredetileg vendéglõ Perl János tulajdona volt. Az államosítás után a Magyar-Szovjet Baráti Társaság tulajdona lett. A Széntröszt az épületet felújította, kibõvítette, berendezte. Kialakítottak egy elõadó- és színháztermet több mint 100 férõhellyel, ruhatárral, társalgó büfével, olvasótermet mûszaki könyvtárral. A belsõ udvarról nyílt a gondnoki lakás szépen gondozott kerttel, a sportkedvelõknek pedig tekepályát létesítettek. A Technika Háza mint létesítmény kedvezõ elhelyezése révén (a település fõútján) lehetõvé tette a bányászat korszerûsítéséhez szükséges színvonalas továbbképzést, tanfolyamok, ankétok rendezését. Itt tartották a vállalat üzemvezetõi tanácskozásait, szakszervezeti és pártgyûléseit. Nemcsak a bányászat iránt érdeklõdõket köszönthette falai között szakmai tanácskozásokon, hanem más ipari területen dolgozókat is. Helyt adott számtalan társadalmi, politikai rendezvénynek, eseménynek, ünnepségnek (pedagógusnak, nõnap stb.). A Városi Könyvtár nagy számú érdeklõdõt vonzó rendezvényeit (irodalmi estek, író-olvasó találkozók) is itt tartották. A nagyterem alkalmas volt a táncos vagy baráti összejövetelek rendezésére, a hangulatos zenét szolgáltató egyik zenekar Lencsés Lajos kisegyüttese volt.
A kényelmes helyiségek alkalmasak voltak bányászati társvállalatok küldöttségeinek fogadására és külföldi látogatók vendéglátására is. Az Országos Magyar Bányász-Kohász Egyesület dorogi csoportja által rendezett szakmai vetítéssel kísért elõadásait igen sokan látogatták. Ilyenkor találkoztak a környéken élõ bányaüzemek vezetõi, mûszaki dolgozói egymással kötetlen beszélgetésre az elõadás után. Az egyesület kiemelkedõ rendezvénye volt az évenként ismétlõdõ, bányász diákhagyományokat felelevenítõ, komoly és vidám dalokkal kísért, humorban gazdag „Szakestély”, ahol gyertyafény mellett kizárólag sört fogyasztottak korsóból. Jellemzõ volt, hogy a megye bányavidékeirõl is küldöttségek érkeztek. Népszerû volt a szilveszteri táncos program, melyre – a nagy érdeklõdés miatt – elõre kellett asztalt foglalni. Szép eseményként éjfélkor elhangzott a Bányászhimnusz, amit aztán tombola
követett. A „Technika Háza” helyiségeinek barátságos hangulata az 1965- tõl 1988-ig (a lebontásig) gondnokként tevékenykedõ, figyelmes Mészáros Mihályné Ilikét dicsérte. Mivel a Technika Háza elsõsorban a helyi OMBKE klubháza volt, látogatni rendezvények idején meghívóval, egyébként tag- vagy pártolótagsági igazolvánnyal lehetett. Az épületegyüttes karbantartási, fenntartási költségeit – beleértve az itt dolgozók (gondnok, fûtõ, takarító, felszolgáló) bérét is a Szénbánya Vállalat fedezte. Az 1980-as évek közepén a szomszédos épületet, a Nagyvendéglõt (lepusztult állapota miatt) lebontásra ítélték. Ekkor született a határozat a 83 lakásos háztömb kialakításáról, amelyhez a Technika Háza területére is szükség volt, így ezt is lebontották. Helyén ez az átriumos társasház található. Akik sok kellemes órát töltöttek az épület falai között, nagyon sajnálták, hogy e színfolttal szegényebb lett a város. Jó lenne, ha a társasház falán márványtábla elhelyezésével emlékeznének a dorogiak az egykori Technika Házára." Solymár Judit

(Közhítté tétetik, Dorog Város Képvisel-testületének lapja, 2006 április)