Fehér-tó

A szegedi Fehér-tó egy mesterséges halastórendszer, amely Csongrád megye déli részén, Szegedtől mintegy kilenc kilométerre terül el, területe 13 km2.

A tavak környékén feketeföldeket, löszös, homokos talajokat találunk homokos, vakszikes területekkel, mocsaras foltokkal, amelyek nyugaton és délen a tó partjáig húzódnak A halastó gátjain átlagosan 2-10 m széles nádas van, ahol fűz, nyár, amerikai kőris, fagyal és tamariszkusz csoportokat találunk.

A területet belvíz levezető csatornák (a Majsai-, a Kisteleki-, a Szillér-Baktó-Fehértói-, a Fertő-Fehértói- és az Algyői-főcsatorna) hálózzák be.

A magyar törzsek már a honfoglalás idején megtelepedtek a Fehér-tó és a Tisza vidékén, mert a táplálékban gazdag környék kedvező létfeltételeket kínált számukra. A tó nevét elsőként említő első írásos emlék 1075-ből származik. I. Géza uralkodása idején a területet egy oklevélben egy apátságnak,(Garam-melléki Benedek-rendieknek), adományozta a rajta élő földművesekkel és halásznépekkel egyetemben. „Feiertou”, / Kristó 1983./, néven az oklevélben szereplő tavak, mocsarak között találjuk megemlítve. A tó területét a XVIII. század végén még utak hálózták be nagy összevisszaságban. Legelőként is hasznosították, mert az időszakos vízborítás következtében dús füves területek alakultak ki.